December 26. van. Késő este. Már szinte mindent bepakoltam a bőröndömbe, hiszen holnap korán indulunk a reptérre, mert anyáékkal Berlinben fogunk szilveszterezni, apa valami régi német munkatársával. Bevallom őszintén egy kicsit félek. Teljesen ismeretlen emberekkel, egy másik országban…..ráadásul alig beszélek németül…de mégis annyira izgatottan várom….
Nem bírom tovább, muszáj beszélnem Ritámmal, ő a legjobb barátnőm… meg kell ezt az egészet beszélnem vele mielőtt elmegyek…fel is hívom.
- Helló! Miujság?
- Szia Rita! Bocsi ha zavarlak,
- Ugyan már nem zavarsz soha!
- Akkor jó! Muszáj veled beszélnem mielőtt utazok, olyan furcsa, egyszerre várom is meg
- Nézd a jó oldalát, ott leszel Németországban a szerelmünk közelében.
- Na igen, de nem ismerek ott senkit…apáék jól ellesznek …de én??? Mit fogok én ott
csinálni? Még csak németül sem tudok olyan jól…
- Amilyen édes vagy mindenki szeretni fog és nagyon jól fogod magad érezni…az hogy nem nagyon beszélsz németül nem probléma, lehet hogy ettől lesz buli az egész!
- nem is tudom..oké hogy lessz ott egy 15 éves csaj, meg egy 21 éves srác.. de szerintem ők biztos a barátaikkal akarnak majd szilveszterezni és nem velem
- csak nem olyan köcsögök hogy téged egyedül hagynak...tuti hogy magukkal hívnak… alapvető illemszabály.
- de én nem szeretném, hogy csak azért legyenek velem mert ez az illem... na mind1 majd csak megleszek valahogy
- de nem csak azért lesznek veled! Téged csak szeretni lehet!
- Jajj köszönöm... annyira imádlak... olyan jó lenne ha te is jöhetnél.. veled szívesen mennék..
- ne is mondd!.... és együtt nem is unatkoznánk
- az biztos! na jó lassan leteszem, mert anya szólt, hogy most már feküdjek le, mert holnap korán kelünk. Nagyon fogsz hiányozni! Jó szilveszterezést neked! és Boldog új évet előre is!
- neked is kívánom a legjobbakat! jó utat! sokat gondolok majd rád! Szia!
- Oké! Köszi! én is rád! Szia!
Egy darabig még forgolódtam az ágyamban, de aztán rádöbbentem, hogy ha nem akarok élő halottként utazni akkor muszáj lesz aludnom, úgyhogy nagy nehezen egy kis idő múlva sikerült végre elaludnom.
Reggel anya 6-kor már költött…
- Dóri, igyekezz…fél7-kor indulnunk kell…
- Ne már…..aludni akarok….
- Este kellett volna aludni….én szóltam időben hogy feküdj le..
- Jól van na ezt te úgysem érted….
- Na készülj! Siess!
- Oké!
Kimásztam az ágyból és gyorsan összekaptam magam…fél óra múlva pedig már indultunk is a reptérre. A beszállás előtti ellenőrzéseknél, mindenkit átengedtek, csupán csak engem kellett többször is átvizsgálni mert mindig becsipogott valami…hol a nadrágon a cipzár hol valami más hülyeség….
- Na ez az út is jól kezdődik… :S (gondoltam magamban)
Végül is úgy 10 átvizsgálás után végre felengedtek a repülőre…. elég ideges voltam, hiszen először utaztam repülőgéppel, de a felszállást követően már tökre élveztem…a másfél órás út hamar eltelt…és a szívem miközben egyre közelebb értünk Berlinhez egyre jobban dobogott.
