TH-s történet

www.e-spanyol.hu
 érdemes megnézni! A legjobb internetes oldal a spanyol tanuláshoz. rengeteg hasznos dolgot találsz, és mindehez ráadásul ingyen férhetsz hozzá.

Természetesen a vásárlással elment az egész napunk. Késő estére értünk haza de annyira izgatott voltam, hogy már csak egyet kell aludni és újra láthatom a szerelmem, hogy nem bírtam lehunyni a szemem. És gondolom, Rita is ugyanilyen izgatott volt hiszen végre találkozhat Tommal. Nagy nehezen végre sikerült elaludnom. Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem.

    - Hallo!
 
    - Szia Dóri Bill vagyok!
 
    - Szia! jajj de jó hallani a hangod.
 
    - Csak azért hívtalak, hogy szóljak, most száltunk fel Belinben a repülővel, másfél óra és ott vagyunk Pesten.

    - Jézusom! Másfél óra! El sem hiszem.....már alig várom! De most akkor készülődök meg szólok Ritának is és majd a reptéren találkozunk! Csók! Szeretlek!

    - Rendben, én is szeretlek!

Gyorsan felhívtam Ritát, elmontam neki hogy nemsokára itt leszenk, elkészültünk, és kimentünk a reptérre. Hamarosan meg is érkeztek. Természetesen Billt rögtön egy hatalmas öleléssel, és egy csókkal üdvözöltem, aztán köszöntem Tomnak is és bemutattam nekik Ritát.

    - Szia! már sokat hallottam rólad! (Tom)

    - Szia! én is rólad.(Rita)

    - Remélem csak a jó dolgoat hitted el.... :) (Tom)

    - Persze, csak azokat.. ;) (Rita)

    - Akkor megnyugodtam...

    - Hé emberek, nem megyünk valamerre? (én) 
    
    - Az jó lenne, de először le kéne pakolni a bőröndjeinket, mert elég nehezek és nem akarom őket magammal hurcolni egész nap. (Bill)
    
    - Hát igen nem kellett volna annyi cuccot hoznod :P (Tom)

    - Jó akkor menjünk először egy hotelbe, ahová lepakoltok, és aztán majd meglátjuk mi lessz...(én)
 
Útközben, Rita folyton Tom mellett ment....   

    - Látom tényleg nagyon tetszik neki Tom....tök aranyos ahogy folyton ott van a közelében... szerintem Tomnak is tetszik Rita de majd kifaggatom ha csak ketten leszünk..(Bill nekem)    

    - Ok!     

    - Megérinthetem a rasztáidat? (Rita Tomnak XD)     
 
    - Persze nyugodtan...     

    - Húú hát ez állati...nagyon tetszik olyan kis aranyos lesz tőle a pofid...én tökre vonzónak tartom (Rita)

    - Áhh...köszi, a te hajad is nagyon szép.... olyan jó természetes, nem olyan mű mint a Billé :P (Tom)    

    - Köszönöm szépen...    
                                                  
    - És amúgy miket szeretsz csinálni szabadidődben?  (Tom) 

    - Álltalában lógok a haverokkal... és TH-t hallgatok éjjel-nappal.    
 
    - Az jó...ennek örülök , a hotel után elmehetnénk együtt sétálni, megmutathatnád a várost, meg dumálhatnánk... Dóri meg Bill úgy is jól ellesznek... (Tom)  

    - Nagyon jó ötlet...beülhetnénk valahová teázni vagy inni valami koktélt nem gondolod? (Rita)  

    - Hmm egy fincsi frissítő koktél, egy szép lánnyal....ez a délután csak jó lehet..(Tom)   
 
    - Jaj ...komolyan gondolod hogy szép lány vagyok??(Rita)  

    - Persze..különben nem mondtam volna ;) (Tom)    

Közben megérkeztünk a hotelbe. Bill és Tom kivettek maguknak 1-1 szobát, felvitték a cuccaikat, és addig mi Ritával lent vártuk őket.
     
    - Na mesélj mi volt...látom jól elvoltatok Tommal.. miről beszéltetek? (én)   
 
    - Megbeszéltük, hogy elmegyünk a városba és megmutatom neki és felhoztam az ötletet hogy egy koktálra is beülhetnénk valahova.(Rita)   
   
    - Ez jó jel...szerintünk tetszel neki...de Bill azt mondta hogy majd kifaggatja...    

    - Ugye rögtön elmondond ha tudsz valamit ...ha jó ha rossz... (Rita)    
 
    - Persze ez természetes... (én) 

Közben visszatérteka fiúk is.

    - Gyorsak voltatok...(én)    

    - Siettem hozád, Tom meg Ritához.....(Bill, közben Tom oldalbavágja)     

    - Na akkor ha Toméknak már van progrmjuk mi is csináljunk valamit... (Bill nekem)    

    - Ok, szerintem mi is induljunk el a városba, és majd meglátjuk hol kötünk ki... (én)  

    - Na jó akkor majd este találkozunk... sziasztok! (Tom)    

    - Sziasztok! (mi Billel)    

Az egész délután így telt el, Rita Tommal, én pedig Billel...nagyon jól éreztük magunkat, jó volt ismét vele lenni. Rita pedig egész jól összemelegedett közben Tommal. Este találkoztunk a hotel előtt, elbúcsúztunk a fiúktól (én csókkal Billtől, Rita pedig puszival Tomtól), és Ritával hazaindultunk.
    
    - Látom már alakulnak a dolgok köztetek... (én Ritának)

    - hát igen alakulnak... :) (Rita) remélem több is lessz majd....    

    - Billel szorítunk nektek... és kitudja ma még csak puszi holnap már csók...     

    - Ne is mondd..a hideg ráz az izgalomtól..eddig szerelmes voltam de mostmár imádom    

    - Gondolom, nekem is hasonló érzéseim voltak Billel, az elején. És látod most együtt vagyunk...szóval ez a jövő vár rátok is remélem....   

    - én is...imádkozni fogok érte (Rita)    

    - Áhh pillanat hív Bill, biztos beszélt Tommal...     

    - Oké várok.    

    - Inkább kihangosítom..és a akkor te magad is hallhatod a jó híreket... (én)   

    - Szijja Bill! mondjad... (én a telefonba)   

    - Szia beszéltem Tommal, képzeld azt mondta, hogy nagyon aranyosnak tartja Ritát,és nagyon csinosnak is....nagyon tetszik neki! és reméli hogy holnap reggel eljösztök értünk a hotelhez, lóghatnánk együtt, mondjuk mehetnénk moziba, vagy valami.... (Bill)    

     - Ááááá...komoly? ennek úgy örülök..(én)  Jajj képzeld Rita mindjárt sír az örömtől...ki vagy hangosítva...     

     - Rita nyugi, nemsokára ti is öszejösztök....és olyan boldogok lesztek mint mi Dórival... (Bill)    

    - El sem tudom hinni...végre beteljesülhet az amiről álmodtam(Rita)    
  
    - Igen, de most letesszük...jó éjt neked szivem.. (Én)
 
    - Jó éjt Bill! (Rita)
   
    - Nektek is jó éjt! Szeretlek Dóri! (Bill)

    - Én is téged! Nagyon nagyon nagyon! (én) 

Közben lassan haza is értünk Ritával, elköszöntünk egymástól is és elmentünk aludni.
 
 

Késő este arra ébredtem hogy csörög a mobilom. Bill volt az.

 

-         Igen… (vettem fel a telefont egy kissé kómásan…)

-         Szia Dóri! Bill vagyok! Felébresztettelek?

-         Jajj Szia Bill! (pattantam fel) Hát igen épp veled álmodtam de nem baj…mert így legalább hallhatom a hangod…ha már látni nem is láthatlak…(szomorodom el)

-         Úgy hiányzol….pedig még csak egy fél napja hogy elmentél, mégis olyan mintha több éve lenne….

-         Te is nagyon hiányzol nekem…. El sem tudod hinni hogy mennyire….folyton csak te jársz a fejemben…

-         Nálatok csillagos az ég?

-         Igen…de miért…hogy jön ez ide… (én kicsit értetlenül)

-         Akkor menj ki nézz fel az égre, és keresd meg a legfényesebb csillagot. Most én is épp azt nézem és rád gondolok… legyen az a mi csillagunk…

-         Oké! Megvan… látom…

-         Ha most itt lennél, átölelnélek, és együtt néznénk a csillagokat…

-         Billl! Ne is folytasd kérlek….megszakad a szívem, hogy nem lehetek veled…

-         Akkor beszéljünk másról, nem akarom, hogy megszakadjon a szíved…

-         Jó rendben.

-         Na és mesélj mi volt otthon?

-         Semmi különös, jó volt végre találkozni Ritával…de rossz volt nélküled itt lenni…

-         És Rita mit szólt kettőnkhöz…gondolom elmesélted neki…

-         Igen elmondtam neki mindent. Alig akarta elhinni, de nagyon örült neki. Erről jut eszembe…nem tudom említettem e neked, hogy Ritának nagyon tetszik Tom…vagyis inkább szereti… szóval össze tudnánk hozni nekik is egy találkozót?

-         Hmmm…ez nem is rossz ötlet…tudod mit…most úgy is kapunk egy kis szabad időt, megkérem Tomot hogy utazzon el velem Magyarországra hozzád…és akkor ők is találkozhatnak.

-         Wáááá de jó! Annyira örülök….jössz hozzám? Ezt el sem hiszem..és hozod Tomot is…de jó! Ezt meg Rita nem fogja elhinni…. És mikor jösztök?

-         A lehető leghamarabb…ha neked jó holnap után ott leszünk.

-         Rendben! Jujj de várom már! Annyira szeretlek.

-         Én is! De lassan le kell tennem. Vigyázz magadra. Nemsokára találkozunk! Imádlak! Puszi!

-         Én is Imádlak! Mindennél jobban! És nagyon várlak!!! Puszi!

 

 

Természetesen rögtön felhívtam Ritát, hogy elújságoljam neki a nagy hírt… Alig akarta elhinni…annyira örült neki, hogy végre találkozhat Tommal…

Másnap természetesen elmentünk vásárolni…. Fel kellett frissíteni a ruhatárunkat a találkozóra… :)

Másfél órás repülőút után megérkeztünk a Ferihegyi reptérre, ahol már várt rám Rita. Olyan jó volt végre megölelni. Egyszerre voltam hihetetlenül boldog, és szomorú is. Hiszen végre láthattam a legjobb barátnőmet, viszont ott kellett hagyni azt, akit a világon mindennél jobban szeretek. Délután átmentem Ritához, és mindent elmeséltem neki. Mindent a legapróbb részletekig.

 

 

- És Tom körül sok csaj volt? (kérdezte Rita)

- Annyira nem…néha volt egy-két csaj, de aztán ők elmentek.

- Szerinted lenne nála esélyem?

- Szerintem igen. Tudod mit...ha legközelebb beszélek Billel megemlítem neki hogy mi lenne ha összehoznánk neked és Tomnak egy találkozót.      

- Az nagyon jó lenne nagyon megköszönném

- Ez természetes. Úgy örülnék, ha összejönnél vele.. olyanok lennénk, mint egy nagycsalád      

- Hát még én hogy örülnék… sztárpárok

- Minket is megismerne az egész világ az biztos      

- Híresek lennénk és szerelmesek és boldogok de jó lenne

-      Igen…     de képzeld, amikor búcsúztam Billtől azt mondta hogy minden egyes TH koncerten ami lesz én leszek a VIP vendége...persze a színfalak mögé is bevisz...mit szólnál ha mondanám neki hogy te is eljönnél velem a koncertekre…      

- Juj meghalok...megtennéd ezt nekem?

-      Meg ne hallj! Persze hogy megtenném! A legjobb barátnőmért bármit!!      

- Nagyon köszönöm és mihamarabb értesíts ha beszéltél Billel kérlek

-      Persze az lessz az első dolgom... valószínűleg ma beszélek majd vele...legalább is a reptéren azt mondta felszállás előtt hogy ma még felhív      

- Olyan jó hogy ti így szeretitek egymást...remélem én is ilyen boldog leszek majd Tommal

- Igen, és én is remélem. És Bill is örülne neki.... Mi Billel hiszünk abban hogy egyszer Tom is szerelmes lessz...és azt hiszem te pont olyan lány vagy akinek nagy esélye van arra hogy beleszeressen      

- Mindjárt sírok…. El se tudod képzelni mennyit jelent ez nekem h ilyen jó barátnőm van és lehet hogy összehoz életem szerelmével.

-      Jajj istenem. de azért ez nem csak az én érdemem lessz...hanem a Billé is...és a tiéd is, mert olyan szép vagy, hogy Tom beléd fog szeretni. De most ha nem haragszol megyek haza aludni mert kifárasztott az út...meg korán is keltem hogy minél több időt tölthessek még indulás előtt Billel.      

- Rendben. Jó pihenést!

- Köszi! Szia!

- Szia!

 

Hazamentem és bementem a szobámba. Bekapcsoltam a minihifit majd ledőltem az ágyamra… azt hiszem az utolsó dal amit még hallottam az az An deiner seite (Ich bin da) volt…és utána elaludtam…

A következő két nap hasonlóan telt. Én egész nap Billel voltam, és esténként felszökött hozzám a szobámba, anyáék pedig a hazaútra készültek. Aztán eljött az indulás napja.

 

- Dóri, gyere, indulunk Oliwerékhez elköszönni. (anya)

- Anya, kérlek szépen hagy ne menjek veletek. Szeretnék még találkozni Billel mielőtt elmegyünk. És a többi sráctól is el szeretnék köszönni. Mondd meg Oliweréknek, hogy üdvözlöm őket, és sajnálom de nem tudtam elmenni. Kérlek!!!!

- Na jó nem bánom! De azért felhívhatnád majd őket.

- Jó ígérem!!!

- Na akkor majd a reptéren találkozunk. El ne késs! 13-kor indul a gép.

- Rendben ott leszek!

 

Bill eljött értem, egy hatalmas csokor vörös rózsával.

-         Jesszus Bill! Ez az enyém?

-         Ki másé lenne! Mikor indul a gép?

-         13-kor. Anyáékkal ott találkozok majd a reptéren.

-         Akkor jó, még van egy kis időnk. Mit csináljunk?

-         Ha nem gond szeretnék találkozni a többiekkel is. El szeretnék köszönni tőlük.

-         Rendben. Biztos örülni fognak neki.

 

Elmentünk a srácokhoz, könnyes búcsút vettem tőlük, aztán kettesben maradtunk Billel. Csak némán öleltük egymást, és én sírtam. Gyorsan eltelt az idő. Indulnom kellett a reptérre. Természetesen Bill elkísért, és az utolsó pillanatig velem volt. És mielőtt felszálltam a gépre átadott nekem egy gyönyörű karkötőt, amibe bele volt vésve hogy „ Bill und Dori Immerdar Zusammen” nem tudtam semmit se mondani Billnek a sírástól, de ekkor más az ő szeme is könnyes volt….éreztük, hogy egyre közeledik a pillanat amikor nekem fel kell szállnom a gépre. Még utoljára megcsókolt és ennyit mondott:

-         Szeretlek!

-         Én is Bill!

-         Vigyázz magadra! Majd hívlak!

-         Rendben! Te is! Szia

-         Szia!

 

Majd felszálltam a gépre, és elindultunk. Bill ott állt könnyes szemmel a kifutó pálya közelében, és integetett, én pedig csak sírtam, és néztem ahogy egyre távolabb kerülünk egymástól.

Nemsokára odajött Bill hozzánk.

-         Bocsi anya, de mi most elmegyünk Dórival. Lehet, hogy este nem alszok itt ne aggódj.

-         Jól van. Sziasztok! (Simone)

-         Viszlát! (én)

 

Délután Bill megint elvitt a kedvenc helyére, Berlin külvárosába. Végre láttam nappal is a tájat. Gyönyörű volt, és csendes. Leültünk ugyanoda a kövekhez, és csak ültünk összebújva. Aztán elkezdtem sírni.

-         Hé…Dóri! Mi a baj?

-         Semmi…csak… (szipogtam)

-         Csak? Nézz rám….mi a baj?

-         Semmi, csak eszembe jutott hogy már csak 3 napig vagyok itt veled. Nem akarok visszamenni. Vagyis inkább nem akarok távol lenni tőled.

-         Én sem…. Szeretlek….de akkor is szeretni foglak ha két határ fog minket elválasztani.

-         Ne is mondd. Hogy fogom kibírni hogy nem ölelhetlek, és nem lehetek veled…

-         Hidd el, én minden nap fel foglak hívni, és ettől talán könnyebb lessz…és tudod mit, ezennel bejelentem neked, hogy minden egyes Tokio Hotel koncertnek ami lesz te leszel a VIP vendége. És természetesen téged az őrök be fognak hozni az öltözőmbe is.

-         Jajj ezt most komolyan mondod?

-         Persze, hogy komolyan mondom!(és megcsókolt)

-         Annyira szeretlek Bill.

-         Akkor kérdezhetek valamit?

-         Kérdezz…

-         Leszel a barátnőm?

-         Úristen… hogy én?

-         (nevet) Ki más?

-         Hát persze, de fogj meg, mert mindjárt elájulok.

-         Ájulásra van egy remek orvosságom…

-         Igen? És mi?

-         Hát ez (és megint megcsókol)

 

Ott ültünk összeölelkezve, és csókolózva egész délután. Aztán besötétedett, és jobbnak láttuk ha elindulunk a hotelbe. Közben anya telefonállt, hogy ott alszanak Oliweréknél ne aggódjak.

Ennek nagyon örültem, hiszen így gond nélkül velem aludhat Bill ma éjjel is. Felmentünk a szobámba, Bill kivett a minibárból egy üveg pezsgőt, hozott két poharat, és kiálltunk az erkélyre.

 

-         És most koccintsunk arra, hogy van egy imádnivaló barátnőm…

-         Jajj Bill, inkább arra koccintsunk, hogy nekem van a földön a legédesebb, legaranyosabb, legimádnivalóbb barátom.

-         Akkor koccintsunk kettőnkre.

-         Rendben.

 

Iszogattunk, aztán énekelgettük egymásnak a Heilig-et, és végül az ágyban kötöttünk ki. Fantasztikus volt Billel együtt lenni. És a karjaiban aludni.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón…..

-         Te jó ég! Biztos anya az! Most mit csináljak…nem lenne szerencsés ha megtudná, hogy itt aludt Bill… (eldöntöttem, hogy felköltöm Billt, és majd kitalálunk valamit.)

-         Bill! Ébredj! BILLLL!

-         Mi az? (Bill még félálomban)

-         Kelj fel légyszi, azt hiszem anya kopogott….nem kéne, hogy most meglásson itt téged!

-         Basszus, tényleg (pattant fel…és bebujt a szekrénybe)

-         Te meg mit csinálsz?

-         Hát azt mondtad, hogy nem kéne, hogy meglásson….a szekrényedbe biztos nem fog benézni, aztán ha elmegy meg majd kiosonok valahogy.

-         Na jó, csak nehogy lebukjunk.

-         Bízz bennem!

-         Én bízom benned, csak félek, hogy esetleg lebukunk és akkor többet nem találkozhatunk!

-         Nem lesz semmi baj! (mondta Bill, majd megcsókolt, és bezártam a szekrényt…)

 

Kinyitottam az ajtót, és jól sejtettem…anya volt az….bejött megnézni, hogy mi van velem, aztán megkérdezte nincs e kedvem velük menni Oliwerékhez. Én mondtam, hogy nincs inkább Billel szeretnék találkozni. Hát mit ne mondjak anya nem volt túl lelkes. Nem örül neki, hogy ennyit vagyok Billel, hiszen tudja, hogy ha beleszeretek, és visszamegyünk Magyarországra, az nekem nagyon fog fájni, hiszen nem láthatom minden nap. Amikor végre kiment Bill előjött a szekrényből…

-         Látom nagyon félt anyukád…

-         Igen.. :S Túlságosan is nagyon!

-         Dóri! Én nem akarom, hogy visszamenj Magyarországra. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Olyan magányos voltam nélküled, de amióta itt vagy minden egészen más!

-         Ohh istenem Bill! Én is nagyon szeretlek, és ha tehetném nem mennék vissza. De sajnos vissza kell mennem. Ott a suli, meg minden… És a legjobb barátnőm Rita is nagyon hiányzik már…De ígérem, a nyári szünetben visszajövök ha akarod, és veled leszek.

-         Miért mondod hogy ha akarom….hiszen tudod jól hogy akarom!

-         Jól van na Csak belegondoltam, hogy mi lesz ha visszamegyek, és te elfelejtesz….

-         Na ezt itt most hagyd abba! Téged soha, de soha nem foglak elfelejteni!

-         És én sem téged! Na de most inkább hagyjuk ezt a témát, és élvezzük ezt a rövid időt amég együtt lehetünk.

-         Miért mikor mentek vissza?

-         Három nap múlva azt hiszem.

-         Három nap? (Bill szomorúan)

-         Sajnos igen….

-         Na jó akkor készülj fel…az elkövetkező 3 napban veled szeretnék lenni, mindig.

-         Hát nembánom…. Ha ennyire akarod…(mosolygok, és megcsókolom)

-         Te jó ég! (néz Bill az órára) Tom már biztos aggódik… azt mondtam neki, hogy hajnalban hazamegyek, és már majdnem dél van...

-         Akkor most elmész? (én szomorúan)

-         Nem megyek, hanem megyünk! Nehogy azt hidd hogy magadra hagylak…a következő 3 napban nem fogsz tudni szabadulni tőlem…(mondja Bill nevetve)

-         Nem is akarok tőled megszabadulni!

-         Akkor jó!(és megcsókol)

 

Aztán elindultunk Magdeburgba, Billékhez. Amikor megérkeztünk Tom nagyon meglepődött, hogy Bill velem érkezett meg.

-         Hé! Ti egész végig együtt voltatok? (kérdezi vigyorogva)

-         Le lehet rólunk szállni Tom…semmi olyan nem történt, mint amit te szoktál csinálni, ha kimaradsz éjszaka. (Bill)

-         Jól van na tudom…ismerlek már! (Tom)

 

Aztán megérkezett Simone is, Bill bemutatott neki, és miközben Tom Billt faggatta én jól elbeszélgettem Simonne-nal.

Amikor beléptem a szobámban anya már várt. Azt hittem, hogy nagyon le fog szidni, és hogy többé ki sem tehetem a lábam sehová…de az elképzeléseimhez képest minden jól ment.

 

-         Szia! Jól vagy? Mesélj mi történt?

-         Szia anya! Ugyan mi bajom lenne… jól vagyok, nem történt semmi.( válaszoltam unottan, hiszen sosem mesélek el anyának semmit ha kérdez, akkor csak annyi a válaszom, hogy semmi. Akkor mesélek csak ha magamtól akarom mondani.)

-         Jó rendben, csak már nagyon aggódtam érted.

-         Jajj anya ne csináld már, nem vagyok kislány. És különben is, tudtad, hogy hol vagyok.

-         Igen ez igaz, de akkor is ne feledd, hogy egy másik országban vagyunk, és ezeket a fiúkat személyesen nem ismered igazán.

-         Anya ezt most itt fejezd be! Billék egyáltalán nem olyanok! Nagyon rendesek.

-         Jó én elhiszem, de a további néhány napban nem szeretném ha estére elmennél főleg nem olyan messzire.

-         Miről beszélsz??? Nem Stuttgartba vagy Münchenbe mentünk…mert az igen messze van...de Loitsche egyáltalán nincs messze.

-         Nembánom. Akkor sem mehetsz többet el este. Napközben mehetsz, de estére haza kell jönnöd.

-         Jó oké! Nyugi!

-         Na jó! Mi elmegyünk apáddal vacsorázni este, egy étterembe a város másik végébe. Velünk jössz?

-         Hát…nem, azt hiszem inkább korán lefekszem, alszom egy jót…(mondtam, és közben az estét terveztem Billel)

-         Hát te tudod. Nem fontos megvárnod minket, bizonyára nagyon későn jövünk. Aludj csak nyugodtan.

 

A délutánt a szobámban töltöttem tv-zéssel, és zenehallgatással. Aztán este nyolc után kopogott anya, gyorsan szétszedtem az ágyam, hogy hihetőbb legyen a pihenős sztorim, és kinyitottam az ajtót.

 

-         Csak szólni akartam, hogy indulunk. De látom már feküdtél az ágyban…

-         Ja igen egy kicsit fáradt vagyok (mondtam a szememet dörzsölve)

-         Na jó hát akkor jó pihenést!

-         Köszi! Nektek pedig jó szórakozást.

-         Köszi! Hát akkor szia!

-         Szia!

 

Mihent bezártam az ajtót elkezdtem készülődni. Az egész bőröndömet magamra húztam, mire végül eldöntöttem, hogy egy fariszoknyát veszek fel a kedvenc csíkos harisnyámmal, és a fekete térdig érő csizmámmal, ami tök jól megy a kabátomhoz. Nem tudom miért de azt akartam hogy Bill úgy lásson, ahogy még eddig soha. Már éppen a sminkemmel szenvedtem amikor megszólalt a telefon.

 

-         Szia Dóri! Na hogy ment? Eljöhetsz?

-         Szia! Hát elég tűrhető volt, de anya azt mondta hogy többet estére nem mehetek el…napközben bármikor, de estére vissza kell érnem.

-         Szóval akkor ma már nem találkozhatunk? (Bill hangja szomorú lett)

-         Azt nem mondtam! Ma elmentek a város másik felébe vacsizni apával, és csak későn jönnek vissza. Én pedig beadtam nekik hogy fáradt vagyok, nem megyek velük és inkább alszok.

-         Wow…remek! Akkor egy fél óra múlva ott vagyok érted! Várni foglak a parkolóban.

-         Oké! Ott leszek! Szia!

 

Gyorsan eltelt az a fél óra. Épp hogy teljesen kész lettem. Izgatottan mentem le a parkolóhoz. Amikor leértem egy kicsit csalódtam, mert nem volt ott senki. Percenként az órámat lestem, amikor egy sötét autó mögül egyszer csak előugrott Bill!

 

-         Huhh! De csinos ma valaki!

-         Áhhh! Te bolond! Nagyon megijesztettél! De azért köszi!

-         Jajj bocsi! Nagyon nem akartalak! (mosolyog, és közben megölel)

-         Na és hova megyünk?

-         Várj egy percet, megbabonáztál…mindent elfelejtettem…

-         Jajj! Ne hülyülj már!(nevetek) Szóval hova megyünk?

-         Igazából nem terveztem konkrétan semmit el. De ha gondolod kimehetnénk a külvárosba. Megmutatnám a kedvenc helyemet a stúdiónktól nem messze. Néha kijárok oda, amikor egyedül akarok lenni. Arról a helyről, még a többiek sem tudnak, csak Tom.

-         Ohh és most meg akarod mutatni nekem… de jó!

-         Na de szerintem hívjunk taxit, és induljunk, mert sosem érünk oda.

-         Ok! Rendben.

 

Nemsokára megérkezett a taxi. Beszálltunk, és kivitt minket a külvárosba. Sokat gyalogoltunk mire majdnem kiértünk a külvárosból is. Valami erdőszerű helyen voltunk.

 

-         Hé Bill! Messze van még? Lassan már lemegyünk a térképről is!(nyafogtam)

-         Nyugi! Mindjárt ott vagyunk!

 

Az erdőn túl egy kis patak mellett volt egy gyönyörű tisztás, egy nagy fával és kisebb sziklakövekkel. Amikor odaértünk Bill megszólalt:

 

-         Itt vagyunk! Ez az én helyem! És most már a tied is! (és közben körbevilágította egy elemlámpával)

-         Oh! Bill ez gyönyörű! Köszönöm, hogy elhoztál ide!

 

Bill levette a pulcsiját és leterítette, hogy ráüljünk.

 

-         Bill meg fogsz fázni!

-         Dehogy fázom meg! Vastag a kabátom!

-         Na jó, hát te tudod! De nem szeretném, hogy beteg legyél!

-         Nem leszek az!

 

Leültünk a kövekhez, és beszélgettünk. Rájöttünk, hogy rengeteg dologban van köztünk hasonlóság, főleg az érzéseinket illetően. Egy idő után azonban feltámad a szél, és nagyon hideg lett!

 

-         Fázol? (kérdezte Bill)

-         Egy kicsit.

-         Várj meg itt hozok keresek száraz faágakat, és rakok tüzet.

-         Oké! De siess!

 

Pár perc múlva már ott ültünk egymás mellett a tűznél. Én néztem a tüzet, Bill pedig engem.

 

-         Fázol még? (kérdezte)

-         Már nem annyira.

-         Gyere ülj közelebb.

-         Oké! (közelebb ültem, és átölelt)

-         Így máris jobb! Ugye?

-         Igen!(mondtam, aztán hirtelen csend lett… bennem elkezdtek kavarogni az érzések. A csók, ez az ölelés, az első találkozás….minden ami Billel kapcsolatos. Ráhajtottam a fejemet a vállára.)

-    (majd megint megcsókolt.) Bocsi! Nem tudom mi van velem. Remélem nem haragszol.

-         Semmi baj… (majd én is megcsókoltam)

-         Dóri…én azt hiszem beléd szerettem…ne kérdezd miért és hogyan de…

-         Pszt! (vágok közbe)….ne mondj semmit….tudom mit érzel…én is így vagyok vele.

 

Ott ültünk még egy darabig összebújva a tűznél, aztán amikor már a hó is elkezdett esni jobbnak láttuk ha visszamegyünk a hotelbe. Bill felkísért a szobámba, és leültünk az ágyra. Beszélgettünk kettőnkről, majd elaludtunk.

Beszéltem anyával, hát mit ne mondjak, nem volt elragadtatva. De végül is megértette.

 

-         Ok! Anya elintézve. Csak azt nem tudom, miben fogok aludni. Semmi cuccom nincs.

-         Van itt néhány ruhája Tomnak amit nem nagyon hord, majd keresel valamit.

-         Áhh frankó! XXXL-es cuccok…úristen úgy fog lógni rajtam mint tehénen a gatya! (nevetek)

-         Micsoda?

-         Áhh semmi! Ezt nálunk Magyarországon szokták mondani!

-         Értem!

 

Végül is letusoltam és magamra húztam valami bő cuccot,  Tom persze hozta a formáját, és nem gyengén kinevetett!

 

-         Ez borzalmas! Hát igen…bezzeg nekem jól áll. De te jobban járnál, ha meztelenül aludnál mint ahogy Georg is szokott. (röhög Tom)

-         TOM!!!!!!

-         Oké! Nyugi! Na most már csak azt kell eldönteni ki hol alszik!

-         Azt hiszem mindenki ebben a szobában fog aludni, mert a többiben nem megy a fűtés, és nagyon hideg van. (Bill)

-         Rendben! Na akkor hogy legyen? Az ágy csak két személyes. (Tom)

-         Majd én alszok a földön, ti meg aludjatok az ágyon. (én)

-         Nem! Majd én alszok a földön! (Tom)

-         Nem! Én alszok a földön és kész! (én)

-         Na jó! De én akkor én sem alszok az ágyon! (Tom)

 

Végül a hosszas vita után sikerült mindenkinek elhelyezkednie. Én az ágy egyik oldalán a földön, Tom a másik oldalon a földön, és Bill az ágyon. Bill és Tom nemsokára el is aludt. Mire már én is majdnem elaludtam észrevettem, hogy valami mászik felém a földön. Megijedtem és felpattantam az ágyra Bill mellé. Természetesen felébredt, és ő is megijedt, hogy mi történhetett…elmondtam neki, megnyugtatott, hogy valószínűleg csak egy pók, vagy valami lehetett, aztán megcsókolt.

 

-         Ne! Bill! (lököm el egy kicsit magamtól)

-         Bocsi, nem akartam! Nem tudom mi történt velem. Sajnálom.

-         Semmi gond. Csak…..

-         Ne mondj semmit! (vág közbe Bill) inkább aludjunk tovább.

-         Rendben.

 

Nagy nehezen sikerült visszaaludni, de folyton csak az a csók járt az eszembe! Valahogy olyan furcsa volt az egész! Kavarogtak bennem az érzések. Az eszem azt súgta, hogy ne is gondoljak semmire, Bill csak a barátom, és semmi több! A szívem pedig pont az ellenkezőjét.

Reggel elég feszültek voltunk Billel. Tomnak fel is tűnt.

 

-         Hé! Mi ez a feszültség köztetek? Történt valami?

-         Nem! Nem történt semmi! (vágtam rá)

-         Hát nem…..

-         Tesó, ez nem volt túl meggyőző.(Tom)

-         Tudom. (Bill)

-         Azt hiszem én megyek, nézek valami ennivalót.(én)

-         Ok!(Bill és Tom)

 

-         Na most már elmondhatod…mi történt? (Tom)

-         Áhh...semmi csak tegnap éjjel megcsókoltam….

-         Na..és?

-         Mit és… de hiszen csak barátok vagyunk. De az a rossz, hogy nem tudom miért tettem. Viszont azóta csak az a csók jár a fejemben. Dóri meg kitudja mit gondolhat rólam.

-         Na ezt talán vele beszéld meg!

-         Könnyű azt mondani, de mi van ha szóba sem akar velem állni?

-         Nézd már itt is van…na én mentem…

 Mondta Tom, mert közben beléptem a szobába.

 

-         Mi az, rólam beszéltetek? Hova ment Tom…?

-         Nem tudom, de most ez nem számít, igen rólad beszéltünk, vagyis inkább a tegnap estéről. Tudod nem tudom miért tettem azt amit tettem, de az tény hogy azóta csak az a csók jár a fejemben…egyszerűen bármit teszek nem tudom kiverni a fejemből…

-         Ez ismerős érzés….én ugyan így vagyok vele….

-         Akkor azt hiszem ez nem lehet véletlen..

-         Mit akarsz ezzel mondani?

-         Én csak azt hogy…..

-         Srácok kész a kocsi, indulhatunk (lépett be Mark az ajtón, félbeszakítva Billt)

-         Remek, már anya biztos nagyon vár (én)

-         Megyek szólok Tomnak (Bill)

 

A hazaút nagyon gyorsan eltelt, Tom előreült, én pedig hátul ültem Billel. Útközben megpróbáltuk folytatni a beszélgetést amit Mark félbeszakított.

 - Bill azt hiszem van valami amit elkezdtél mondani, de nem fejezted be…

- Igen? Ja tényleg … szóval szerintem az a csók nem volt véletlen…

- Vagyis? Direkt csináltad? (én)

- Nem, akkor nem….de ha visszagondolok, akkor így utólag azt hiszem nem véletlenül történt. Te nagyon aranyos lány vagy, és valahogy meg tudok bízni benned, annak ellenére hogy alig ismerlek. És tudom, hogy szereted a TH-t de nem vagy olyan mint a sok sikítozó kiscsaj… te valahogy más vagy…

- Köszönöm… hát tényleg nem viselkedtem úgy mint sok ezer rajongó amikor találkoztunk, annak ellenére, hogy egy álmom vált valóra. Az pedig, hogy ilyen jóban lettünk, na és a bizalmad számomra felbecsülhetetlen, és nem lennék képes ezt az egészet elrontani csak azért hogy világgá kürtölhessek rólad mindent. Én örülök, hogy bízol bennem, és én is megbízom benned. Ez szerintem fantasztikus.

- Igen, ez az! A francba már meg is érkeztünk. Olyan rövid volt ez az út… (Bill)

- Tényleg, szerintem is. Na mindegy rohanok, mert anya kinyír! Szia! Szia Tom!

 Kiszálltam a kocsiból, és mentem volna be a hotelbe, de Bill utánam jött…

 - Dóri! Várj! Találkozunk még ma? Vagy valamikor?

- Nem tudom! Anyától is függ. Bár én nagyon szeretnék. De ha máshogy nem megy este mikor már alszanak kiszököm. Az ő szobájuk úgyis messze van az enyémtől.

- Ok! Majd felhívlak akkor este, és eljövök érted. Szia!

- Szia!

Eljött a 6 óra. Megint csörgött a mobilom.

-         Szia Dóri! Bill vagyok! Tommal itt vagyunk a hotel előtt. Készen vagy?

-         Már itt is vagytok? Persze én kész vagyok! Indulok lefelé.

-         Oké! De siess, mert ha kiszúrnak minket, akkor sosem szabadulunk.

-         Rendben, már indulok is.

 

Rohantam a lifthez, és perceken belül már lent is voltam. Bill és Tom egy kocsiban ült, és amikor kiléptem a hotelből, Bill kiszállt.

-         Szia! Nagyon csinos vagy!

-         Szia! Hát köszönöm.

-         Na jó, szerintem szálljunk be és induljunk.

-         Rendben.

-         Hol akarsz ülni? Elől, vagy inkább nyomorogsz velem és Tommal hátul?

-         Ha nem baj akkor inkább veletek ülnék hátul.

-         Oké. Akkor ülj te középre.

-          Szia! (köszönt Tom)

-         Szia!

-         Örülök, hogy eljössz velünk. Legalább jobban megismerhetlek. A szilveszterről nem sok józan pillanatom maradt.

-         (nevetek) Pedig nem is látszott rajtad, hogy sokat ittál.

-         Mert nem is ivott sokat. Már egy kevés piától is rendesen be tud csípni. (Bill)

-         Kölyök! Te beszélsz? Te még annyira sem bírod a piát mint én. Egy üveg sörtől már keresztbe állnak a szemeid.

-         Nagyon vicces vagy!

-         Hé srácok fölösleges azon veszekednetek ki bírja jobban a piát… és simán jobb vagyok, mint ti ketten együtt! :P (mondom egy kicsit szemtelenül)

-         Áhh ez tetszik! Na majd kipróbáljuk!  (Tom)

-         Felőlem! De csúnyán be fogsz égni! (nevetek)

-         Na végre van valaki rajtam kívül aki beszól Tomnak! (Bill)

-         Ja és nem marad olyan csúnyán alul mint te…mi? (Tom)

-         (nevetek) Jesszus borzalmasak vagytok! Gyakran versenyeztek ilyen hülyeségekkel?

-         Nem! Inkább kiskorunkban versenyeztünk folyton!(Bill)

-         Miről beszélsz? Nem versenyeztünk, én mindig is jobb voltam és ez köztudott.(Tom)

-         Csak szerettél volna jobb lenni mint én!

-         Ne higgy neki Dóri! Én előbb megtanultam bicajozni, és úszni is…Bill még ma sem tudja egyiket sem normálisan. Ráadásul elárulok neked egy titkot: igazából én jobban énekelek mint Bill, csak sajnáltam szegényt, hogy nem tud hangszeren játszani, és átengedtem neki a lehetőséget, hogy ő legyen az énekes.

-         Rögtön gondoltam! :P (nevetek)

-         (Bill a fejét fogja) Anyám! Ez hülye! Még hogy jobban énekelsz??? Emlékezz csak vissza amikor otthon belemerültél az mp3adba, és hangosan énekeltél…azt se vetted észre hogy én, és még néhány srác ott állunk mögötted… mi a többiekkel napokig röhögtünk a borzalmas hangodon!

-         Na persze! Biztos csak féltékenyek voltatok! (Tom)

-         Úristen! Ezt inkább hagyjátok abba! Kibírhatatlanok vagytok! Nem is értem Gustav és Georg, hogy bír titeket elviselni!

 

Közben megérkeztünk Loitsche-ba. Ahoz képest, hogy egy pici település, elég nagy a nyüzsgés. Minden felé Tokio Hotel rajongók mászkálnak, reménykedve, hogy találkozhatnak Billel, és Tommal. Szerencsére a házuk előtt nem volt senki, így be tudtunk menni. Beszélgettünk, DVD-ztünk, és pihentünk egész este. 11 felé eszembe jutott, hogy megígértem anyának, hogy estére visszamegyek a hotelbe.

-         Bill! Megígértem anyának, hogy még ma este visszamegyek a hotelbe. Mikor indulunk?

-         Sajnálom, de ma semmiképpen sem tudunk visszamenni. Nemrég szólt Mark (a sofőr aki vezette a kocsit), hogy valaki kiszúrta a két hátsó kereket. Csak holnap reggel tudunk újat szerezni. Itt kell töltenünk az éjszakát!

-         Áhh! Ez nem igaz! Anya ki fog nyírni!

-         Nyugi! Biztos megérti majd! Ha gondolod hívd fel, itt a telefon.

-         Ok! Köszi!

Ahogy egyre közeledett a reggel, egyre jobban fogyott a tömeg, és végül Helenáék is megtaláltak.

-         Szia! Egész este nem láttalak. Hol voltál? (Helena)

-         Leültem ide a bárhoz, aztán már nem találtalak titeket, és végül jött Bill, és velük töltöttem az estét..

-         Ja tényleg sziasztok fiúk!

-         Szia! (Bill, Tom, Gustav és Georg)

-         Na jó, mi most megyünk gyere Dóri te is haza velünk. (Helena)

-         Hát igazából nekem még nincs kedvem menni, de ha ti mentek akkor megyek én is.

-         Nem maradsz még egy kicsit?….olyan jó volt veled beszélgetni (Bill)

-         Szívesen maradnék, de Helenáék háza elég messze van a külvárosban, nem találnék oda egyedül…és a hotelig sem biztos hogy el tudnék menni

-         Nem is hagynám, hogy egyedül menj… ilyenkor sok részeg ember van az utcákon…majd mi hazaviszünk…

-         Felőlem maradhatsz…mondtam hogy nem kötelező velem lenned… (Helena)

-         Rendben, akkor még maradok… légyszi szólj a szüleimnek, hogy ne aggódjanak, majd a hotelben találkozunk.

Helenáék hazamentek, én pedig maradtam Billékkel… Tovább beszélgettünk, és végül Billel elmentünk egy hajnali városi sétára… Eszméletlen volt látni ahogy ébredezik Berlin.

Reggel nyolc körül visszakísért Bill a hotelbe, és megbeszéltük, hogy még találkozunk...elkérte a számomat is, hogy majd felhív ha lesz szabad ideje.

Délután arra ébredtem, hogy csörög a mobilom. Titkosított szám volt…én persze magyarul vettem fel, eszembe sem jutott hogy szegény Bill lehet az.

-         Igen! Ki az?

-         Ümm… Hallo! Dora are you?

-         Ohh! Bill te vagy az? Nem is számítottam rá, hogy tényleg fel fogsz hívni.

-         De hiszen megígértem hogy ha lesz szabad időm akkor hívlak….

-         Igen tudom..de..áhh.. mindegy…

-         Ok! Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs e kedved eljönni velem és Tommal ma Loitsche-ba.

-         De, de miért menjek én oda??

-         Hát nem tudom, hogy elkísérj minket… és beszélgethetnénk még, meg Tommal is jobban összeismerkedhetnél.

-         Na jó megkérdezem majd anyáékat.

-         Oké! 6-óra felé találkozunk. A Park Inn hotelben vagy ugye?

-         Igen, de még meg sem kérdeztem anyáékat…

-         Nem baj! 6-ra ott leszünk! Szia!

-         Szia!

Remek…ők itt lesznek én meg lehet hogy el se mehetek. Rá kell beszélnem anyáékat…nem éghetek be Billék előtt! Megyek is beszélek velük.

-         Szia anya!

-         Szia! Na hogy érezted magad este?

-         Nagyon jól, képzeld összebarátkoztam Bill Kaulitzzal…tudod a Tokio Hotel énekesével, annyira aranyos srác..

-         Ja igen, Helena említette, hogy velük voltál egész este.

-         Igen, és ma felhívott. Szeretne velem találkozni  6óra felé. Ugye elmehetek vele. Jön az ikertestvére Tom is.

-         Hát nem igazán örülök neki, a végén még teljesen beléjük szeretsz, és tudod, hogy nemsokára hazamegyünk.

-         Jajj anya ne izélj már! Csak barátok vagyunk! És tudom, hogy haza kell mennünk.

-         Na jó nembánom. Elmehetsz velük. De lehetőleg még ma este gyere haza.

-         Oké! Ígérem estére itt leszek.

 

Boldogan mentem a szobámba készülni, és alig vártam már hogy újra találkozhassak Billel.

Másnap anyáékkal voltunk a városba. Anyát berángattam Berlin egyetlen Tazuma boltjába és kikönyörögtem egy táskát egy felsőt, és egy övet. Hát mit ne mondjak a magyar árakhoz képest elég drága volt minden….Másnap apáékkal, és Oliwerrel és Kathrinnal elmentünk Magdeburgba. Alig akartam elhinni, hogy a TH városában vagyok…. Nagyon tetszett Magdeburg is, egy szép város, és a tudat hogy itt él a TH ha épp nincs konci csak még szebbé tette. A következő pár nap így telt, városnézéssel, aztán elérkezett a szilveszter este. 8-ra mentünk Oliwerékhez, Helena már a barátnőivel várt rám, és nemsokára el is indultunk. A szórakozóhely Berlin központjában volt…és nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy a hosszú sorból ami várakozik, hogy bemehessen alig engednek be néhány embert.

Helena megnyugtatott, hogy mi biztos bemehetünk, hiszen a nagybátyáé a hely, és őt, és a barátait mindig beengedik. Amikor beléptünk nagyon meglepődtem…belül minden tiszta luxus, de a Killerpilze 2tagját meglátva esett le igazából az álam.

-         Ez tényleg Fabi, és Jo? (kérdeztem)

-         Igen, ezek ők! De ez itt nem meglepő….ide általában a gazdagok, és a hírességek járnak.

-         Wow….hát köszi hogy elhoztál ide.

-         Nincs mit. Na mi megyünk táncolni…ha gondolod gyere te is, de nézz szét vagy ülj le nyugodtan. Nem muszáj velünk lenni, csak ha akarsz.

-         Majd később csatlakozom, most azt hiszem leülök iszok valamit.

-         Rendben.

 

Leültem a bár részlegbe, és figyeltem az embereket…kis idő múlva annyian lettek, hogy már Helenáékat sem találtam meg a tömegben. Elég szomorúan ültem vissza a bárhoz…

-         Frankó! Itt ülök egy luxus szórakozóhelyen, telt híres, és gazdag emberekkel….és senkit nem ismerek…vagyis akit ismerek azt nem találom….(gondoltam magamban)

Egy kis ideig még ültem ott szomorkodva, aztán leült mellém egy srác…nem is figyeltem rá….csak lehajtott fejjel ültem, és szomorkodtam….

-         Szia! Mi a baj? Miért vagy szomorú? (kérdezte a fiú)

-         Nincs semmi baj, csak épp nem vagyok jó kedvemben…(válaszoltam)

-         Biztos? Szilveszter este általában boldogok az emberek, mindenki bulizik…

Úristen de ismerős ez a hang….pont olyan mint a …… (és közben felnézek a fiúra)

-         Bill! Úristen…te vagy az? Bill Kaulitz?

-         Igen én vagyok! És te ki vagy?

-         Én Dóri! Magyarországról jöttem a szüleimmel, ők apa egy régi munkatársával szilvesztereznek, engem pedig a lányuk hozott ide…elmentek táncolni, de nem találom őket. És senki mást nem ismerek itt…

-         Akkor ezért voltál szomorú?

-         Hát igen, olyan egyedül érzem magam…

-         Ha nem zavarok akkor szívesen veled maradnék…beszélgethetnénk egy kicsit, szívesen ismerkedek külföldi emberekkel…

-         Ugyan már miért zavarnál…én is szívesen megismernélek téged személyesen is! Kíváncsi vagyok mi igaz abból amit írnak rólad az újságokban…

-         Hát (nevet) néha elég sok hülyeséget összehordanak….ott volt például az is, hogy meleg vagyok….(megint nevet)

-         Na igen…az elég nagy baromság volt…valahogy nem hittem el…biztos voltam benne hogy csak pletyka…éreztem

-         Ennek örülök… van aki még ma sem hiszi el, hogy csak pletyka volt… de az eddigiekből ítélve gondolom te nagy TH rajongó vagy…

-         Igen….az vagyok….már a Devilish korszakotokban is bírtalak titeket…és aztán a Monsun még jobban magával ragadott, és azóta csak egyre jobban szeretem a zenéteket.

-         Ennek örülök.

-         És a többiek? Ők nem jöttek?

-         Ja de itt vannak….vagyis Gustav nincs…ő majd később csatlakozik…Tom meg Georg meg itt táncolnak és csajoznak valahol…

-         Értem….és te hogyhogy nem tartasz velük?

-         Én nem táncolok valami jól… (nevetgél tánctudásán..)

-         Kár….pedig épp arra akartalak megkérni, hogy táncolj velem….

-         Szívesen táncolnék…de neked sem lenne jó…folyton a lábadra lépnék…

-         Nem hiszem…a színpadom mindig jól mozogsz…

-         Na igen, de ott egyedül táncolok, meg inkább ugrálok…

-         Jajj ne már….biztos jól táncolsz csak velem nem akarsz…de akkor mondd meg nyugodtan és kész…

-         De nem az a baj…tényleg nem tudok táncolni…

-         Tudod mit akkor bizonyítsd be…

-         Na jó ha ennyire akarod…de figyelmeztetlek, hogy 2 perc múlva már azt kívánod majd hogy üljünk le.

 

Rengeteget beszélgettünk, és táncoltunk Billel, elég jól összebarátkoztunk, néha Tom és Georg is feltűnt, és végül éjfél felé Gustav is megérkezett…Bill bemutatott nekik, és együtt koccintottunk éjfélkor.

Amikor megérkeztünk apa hívott taxit, és egy belvárosi hotelbe mentünk. Szerencsére külön szobát kaptam, így nem kellett anyáékkal egy szobában lenni, ráadásul az ő szobájuk a folyosó másik végében volt. Kezdett javulni a kedvem… a gondolat, hogy akár feltűnés nélkül kimehetek a hotelből esti városnézésre, egész jókedvre derített…

Épp hogy kipakoltam a cuccaimat, anya kopogott, hogy siessek, mert megyünk apa volt munkatársáékhoz ebédelni. Ők a külvárosban laknak, egy bérházban. Az első találkozás jobban sikerült mint vártam. Apa volt munkatársa Oliwer és a felesége Kathrin egész jófejek, bár legtöbbször nem értem mit is mondanak… Bemutatták a lányukat Helenát is, és mondták, hogy a fiuk Mäx most nincs otthon, mert elment Hannoverbe a barátaihoz 2 hétre. Aztán apáék leültek Oliwerékkel beszélgetni, és meg Helenával próbáltam kommunkikálni több-kevesebb sikerrel.

 

-         Beszélsz németül? (kérdezte Helena)

-         Egy kicsit…. De inkább franciául és angolul tudok.

-         Oké! Nem gond…mi a suliban angolt és franciát tanulunk.

-         Akkor oké! Majd csak megértjük egymást valahogy.

-         Nem jössz be a szobámba, beszélgessünk inkább ott…

-         Ha gondolod…

 

Belépve a szobájába meglepődtem a rengeteg poszteren ami a falon volt….egy milliméternyi hely sem volt... se a falon, sem a szekrényeken…sehol…minden tele volt Silbermond, Killerpilze, Nevada Tan, Juli, Die Ärtze, és Rammstein poszterekkel…

Látta hogy nézem a posztereket, és rögtön megkérdezte, hogy ismerem e ezeket az együtteseket…

-         Persze ismerem…

-         És szereted? Vagy milyen zenét szeretsz?

-         A Silbermondot, Killerpilzet, és a Nevada Tan néhány számát szeretem…de az én kedvencem a Tokio Hotel….és LaFeet is nagyon szeretem, az Oomph!-ot is meghallgatom

-         Tokio Hotel??? Jajj nálatok Magyarországon is úgy fel vannak kapva? Én már unom őket… eleinte szerettem a TH-t de most már utálom….rájöttem hogy milyen kis béna srácok…tiszta gáz…na de hát te tudod…

-         Felőlem mondhat bárki bármit én szeretem…

-         Jó oké…hagyjuk. Szilveszterkor hol leszel?

-         Nem tudom…apáék a szüleiddel lesznek itt nálatok, úgy tudom…én pedig majd elleszek valahol..

-         Gyere el velem és a barátnőimmel..mi a  belvárosba megyünk egy menő szórakozóhelyre…lesz minden, pia, zene…ráadásul nem a csövesek járnak oda.

-         Köszi a meghívást, szívesen elmegyek veletek.

-         Akkor ezt megbeszéltük. Voltál már itt a városban?

-         Már egy párszor de csak átutazóban…úgy igazából még nem láttam Berlint.

-         Elmehetünk várost nézni ha van kedved…

-         Az nagyon jó lenne…

-         Oké akkor menjünk szóljunk a szülőknek és járjuk végig Berlint.

 

Késő estig mászkáltunk Berlinben…így még szebb volt a város mint amikor csak átutaztam rajta. Az esti fények pedig csak még szebbé tették, de mégis folyton csak Rita és Bill járt a fejemben… akárhányszor megláttam egy emeletes buszt mindig hevesebben dobogott a szivem…bár tudtam, hogy akkora szerencsém úgysem lesz hogy találkozzak a THval…de a szívem mélyén még nem adtam fel…

Végül mire már fél Berlint bejártuk visszamentünk Helenáékhoz…

 

-         Na hogy éreztétek magatokat? (kérdezte Oliwer)

-         Jól köszönjük, bejártuk a fél várost (én)

-         Na és hogy tetszik Berlin? (Kathrin)

-         Már láttam egy párszor átutazóban, de így most sokkal szebb, ráadásul most kivilágítva is láthattam…fantasztikus, azt hiszem kezdem érteni miért is volt kiskoromtól kezdve ez az egyik kedvenc városom.

-         Örülök, hogy jól érezted magad, de most már lassan vissza kellene mennünk a hotelba (mondta apa)

 

Elköszöntünk Oliweréktől és visszamentünk a hotelbe. Én este sokáig ültem a hotelszobám erkélyén, és néztem a várost, vagyis inkább csak az Alexanderplatz-ot hiszen ott voltunk egy hotelben. Titokban reménykedtem, hogy meglátok majd egy szürke emeletes buszt, amiből kiszállnak a fiúk és bejönnek a hotelba, bár tudtam, hogy ez lehetetlen.

December 26. van. Késő este. Már szinte mindent bepakoltam a bőröndömbe, hiszen holnap korán indulunk a reptérre, mert anyáékkal Berlinben fogunk szilveszterezni, apa valami régi német munkatársával. Bevallom őszintén egy kicsit félek. Teljesen ismeretlen emberekkel, egy másik országban…..ráadásul alig beszélek németül…de mégis annyira izgatottan várom….

Nem bírom tovább, muszáj beszélnem Ritámmal, ő a legjobb barátnőm… meg kell ezt az egészet beszélnem vele mielőtt elmegyek…fel is hívom.

    - Helló! Miujság?

    - Szia Rita! Bocsi ha zavarlak,

    - Ugyan már nem zavarsz soha!

    - Akkor jó! Muszáj veled beszélnem mielőtt utazok, olyan furcsa, egyszerre várom is    meg nem is!

    - Nézd a jó oldalát, ott leszel Németországban a szerelmünk közelében.

    - Na igen, de nem ismerek ott senkit…apáék jól ellesznek …de én??? Mit fogok én ott
csinálni? Még csak németül sem tudok olyan jól…

-       Amilyen édes vagy mindenki szeretni fog és nagyon jól fogod magad érezni…az hogy nem nagyon beszélsz németül nem probléma,       lehet hogy ettől lesz buli az egész!

- nem is tudom..oké  hogy lessz ott egy 15 éves csaj, meg egy 21 éves srác.. de szerintem ők biztos a barátaikkal akarnak majd szilveszterezni és nem velem

-       csak nem olyan köcsögök hogy téged egyedül hagynak...tuti hogy magukkal hívnak… alapvető illemszabály.

- de én nem szeretném, hogy csak azért legyenek velem mert ez az illem... na mind1 majd csak megleszek valahogy

- de nem csak azért lesznek veled! T  éged csak szeretni lehet!       

- Jajj köszönöm... annyira imádlak... olyan jó lenne ha te is jöhetnél.. veled szívesen mennék..

- ne is mondd!....        és együtt nem is unatkoznánk

- az biztos! na jó lassan leteszem, mert anya szólt, hogy most már feküdjek le, mert holnap korán kelünk. Nagyon fogsz hiányozni! Jó szilveszterezést neked! és Boldog új évet előre is!

-       neked is kívánom a legjobbakat!       jó utat!  sokat gondolok majd rád! Szia!

-- Oké! Köszi! én is rád! Szia!        

 

Egy darabig még forgolódtam az ágyamban, de aztán rádöbbentem, hogy ha nem akarok élő halottként utazni akkor muszáj lesz aludnom, úgyhogy nagy nehezen egy kis idő múlva sikerült végre elaludnom.

 

Reggel anya 6-kor már költött…

-         Dóri, igyekezz…fél7-kor indulnunk kell…

-         Ne már…..aludni akarok….

-         Este kellett volna aludni….én szóltam időben hogy feküdj le..

-         Jól van na ezt te úgysem érted….

-         Na készülj! Siess!

-         Oké!

 

Kimásztam az ágyból és gyorsan összekaptam magam…fél óra múlva pedig már indultunk is a reptérre. A beszállás előtti ellenőrzéseknél, mindenkit átengedtek, csupán csak engem kellett többször is átvizsgálni mert mindig becsipogott valami…hol a nadrágon a cipzár hol valami más hülyeség….

-         Na ez az út is jól kezdődik… :S (gondoltam magamban)

 

Végül is úgy 10 átvizsgálás után végre felengedtek a repülőre…. elég ideges voltam, hiszen először utaztam repülőgéppel, de a felszállást követően már tökre élveztem…a másfél órás út hamar eltelt…és a szívem miközben egyre közelebb értünk Berlinhez egyre jobban dobogott.