Beszéltem anyával, hát mit ne mondjak, nem volt elragadtatva. De végül is megértette.
- Ok! Anya elintézve. Csak azt nem tudom, miben fogok aludni. Semmi cuccom nincs.
- Van itt néhány ruhája Tomnak amit nem nagyon hord, majd keresel valamit.
- Áhh frankó! XXXL-es cuccok…úristen úgy fog lógni rajtam mint tehénen a gatya! (nevetek)
- Micsoda?
- Áhh semmi! Ezt nálunk Magyarországon szokták mondani!
- Értem!
Végül is letusoltam és magamra húztam valami bő cuccot, Tom persze hozta a formáját, és nem gyengén kinevetett!
- Ez borzalmas! Hát igen…bezzeg nekem jól áll. De te jobban járnál, ha meztelenül aludnál mint ahogy Georg is szokott. (röhög Tom)
- TOM!!!!!!
- Oké! Nyugi! Na most már csak azt kell eldönteni ki hol alszik!
- Azt hiszem mindenki ebben a szobában fog aludni, mert a többiben nem megy a fűtés, és nagyon hideg van. (Bill)
- Rendben! Na akkor hogy legyen? Az ágy csak két személyes. (Tom)
- Majd én alszok a földön, ti meg aludjatok az ágyon. (én)
- Nem! Majd én alszok a földön! (Tom)
- Nem! Én alszok a földön és kész! (én)
- Na jó! De én akkor én sem alszok az ágyon! (Tom)
Végül a hosszas vita után sikerült mindenkinek elhelyezkednie. Én az ágy egyik oldalán a földön, Tom a másik oldalon a földön, és Bill az ágyon. Bill és Tom nemsokára el is aludt. Mire már én is majdnem elaludtam észrevettem, hogy valami mászik felém a földön. Megijedtem és felpattantam az ágyra Bill mellé. Természetesen felébredt, és ő is megijedt, hogy mi történhetett…elmondtam neki, megnyugtatott, hogy valószínűleg csak egy pók, vagy valami lehetett, aztán megcsókolt.
- Ne! Bill! (lököm el egy kicsit magamtól)
- Bocsi, nem akartam! Nem tudom mi történt velem. Sajnálom.
- Semmi gond. Csak…..
- Ne mondj semmit! (vág közbe Bill) inkább aludjunk tovább.
- Rendben.
Nagy nehezen sikerült visszaaludni, de folyton csak az a csók járt az eszembe! Valahogy olyan furcsa volt az egész! Kavarogtak bennem az érzések. Az eszem azt súgta, hogy ne is gondoljak semmire, Bill csak a barátom, és semmi több! A szívem pedig pont az ellenkezőjét.
Reggel elég feszültek voltunk Billel. Tomnak fel is tűnt.
- Hé! Mi ez a feszültség köztetek? Történt valami?
- Nem! Nem történt semmi! (vágtam rá)
- Hát nem…..
- Tesó, ez nem volt túl meggyőző.(Tom)
- Tudom. (Bill)
- Azt hiszem én megyek, nézek valami ennivalót.(én)
- Ok!(Bill és Tom)
- Na most már elmondhatod…mi történt? (Tom)
- Áhh...semmi csak tegnap éjjel megcsókoltam….
- Na..és?
- Mit és… de hiszen csak barátok vagyunk. De az a rossz, hogy nem tudom miért tettem. Viszont azóta csak az a csók jár a fejemben. Dóri meg kitudja mit gondolhat rólam.
- Na ezt talán vele beszéld meg!
- Könnyű azt mondani, de mi van ha szóba sem akar velem állni?
- Nézd már itt is van…na én mentem…
- Mi az, rólam beszéltetek? Hova ment Tom…?
- Nem tudom, de most ez nem számít, igen rólad beszéltünk, vagyis inkább a tegnap estéről. Tudod nem tudom miért tettem azt amit tettem, de az tény hogy azóta csak az a csók jár a fejemben…egyszerűen bármit teszek nem tudom kiverni a fejemből…
- Ez ismerős érzés….én ugyan így vagyok vele….
- Akkor azt hiszem ez nem lehet véletlen..
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Én csak azt hogy…..
- Srácok kész a kocsi, indulhatunk (lépett be Mark az ajtón, félbeszakítva Billt)
- Remek, már anya biztos nagyon vár (én)
- Megyek szólok Tomnak (Bill)
A hazaút nagyon gyorsan eltelt, Tom előreült, én pedig hátul ültem Billel. Útközben megpróbáltuk folytatni a beszélgetést amit Mark félbeszakított.
- Igen? Ja tényleg … szóval szerintem az a csók nem volt véletlen…
- Vagyis? Direkt csináltad? (én)
- Nem, akkor nem….de ha visszagondolok, akkor így utólag azt hiszem nem véletlenül történt. Te nagyon aranyos lány vagy, és valahogy meg tudok bízni benned, annak ellenére hogy alig ismerlek. És tudom, hogy szereted a TH-t de nem vagy olyan mint a sok sikítozó kiscsaj… te valahogy más vagy…
- Köszönöm… hát tényleg nem viselkedtem úgy mint sok ezer rajongó amikor találkoztunk, annak ellenére, hogy egy álmom vált valóra. Az pedig, hogy ilyen jóban lettünk, na és a bizalmad számomra felbecsülhetetlen, és nem lennék képes ezt az egészet elrontani csak azért hogy világgá kürtölhessek rólad mindent. Én örülök, hogy bízol bennem, és én is megbízom benned. Ez szerintem fantasztikus.
- Igen, ez az! A francba már meg is érkeztünk. Olyan rövid volt ez az út… (Bill)
- Tényleg, szerintem is. Na mindegy rohanok, mert anya kinyír! Szia! Szia Tom!
- Nem tudom! Anyától is függ. Bár én nagyon szeretnék. De ha máshogy nem megy este mikor már alszanak kiszököm. Az ő szobájuk úgyis messze van az enyémtől.
- Ok! Majd felhívlak akkor este, és eljövök érted. Szia!
- Szia!
