Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón…..
- Te jó ég! Biztos anya az! Most mit csináljak…nem lenne szerencsés ha megtudná, hogy itt aludt Bill… (eldöntöttem, hogy felköltöm Billt, és majd kitalálunk valamit.)
- Bill! Ébredj! BILLLL!
- Mi az? (Bill még félálomban)
- Kelj fel légyszi, azt hiszem anya kopogott….nem kéne, hogy most meglásson itt téged!
- Basszus, tényleg (pattant fel…és bebujt a szekrénybe)
- Te meg mit csinálsz?
- Hát azt mondtad, hogy nem kéne, hogy meglásson….a szekrényedbe biztos nem fog benézni, aztán ha elmegy meg majd kiosonok valahogy.
- Na jó, csak nehogy lebukjunk.
- Bízz bennem!
- Én bízom benned, csak félek, hogy esetleg lebukunk és akkor többet nem találkozhatunk!
- Nem lesz semmi baj! (mondta Bill, majd megcsókolt, és bezártam a szekrényt…)
Kinyitottam az ajtót, és jól sejtettem…anya volt az….bejött megnézni, hogy mi van velem, aztán megkérdezte nincs e kedvem velük menni Oliwerékhez. Én mondtam, hogy nincs inkább Billel szeretnék találkozni. Hát mit ne mondjak anya nem volt túl lelkes. Nem örül neki, hogy ennyit vagyok Billel, hiszen tudja, hogy ha beleszeretek, és visszamegyünk Magyarországra, az nekem nagyon fog fájni, hiszen nem láthatom minden nap. Amikor végre kiment Bill előjött a szekrényből…
- Látom nagyon félt anyukád…
- Igen.. :S Túlságosan is nagyon!
- Dóri! Én nem akarom, hogy visszamenj Magyarországra. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Olyan magányos voltam nélküled, de amióta itt vagy minden egészen más!
- Ohh istenem Bill! Én is nagyon szeretlek, és ha tehetném nem mennék vissza. De sajnos vissza kell mennem. Ott a suli, meg minden… És a legjobb barátnőm Rita is nagyon hiányzik már…De ígérem, a nyári szünetben visszajövök ha akarod, és veled leszek.
- Miért mondod hogy ha akarom….hiszen tudod jól hogy akarom!
- Jól van na Csak belegondoltam, hogy mi lesz ha visszamegyek, és te elfelejtesz….
- Na ezt itt most hagyd abba! Téged soha, de soha nem foglak elfelejteni!
- És én sem téged! Na de most inkább hagyjuk ezt a témát, és élvezzük ezt a rövid időt amég együtt lehetünk.
- Miért mikor mentek vissza?
- Három nap múlva azt hiszem.
- Három nap? (Bill szomorúan)
- Sajnos igen….
- Na jó akkor készülj fel…az elkövetkező 3 napban veled szeretnék lenni, mindig.
- Hát nembánom…. Ha ennyire akarod…(mosolygok, és megcsókolom)
- Te jó ég! (néz Bill az órára) Tom már biztos aggódik… azt mondtam neki, hogy hajnalban hazamegyek, és már majdnem dél van...
- Akkor most elmész? (én szomorúan)
- Nem megyek, hanem megyünk! Nehogy azt hidd hogy magadra hagylak…a következő 3 napban nem fogsz tudni szabadulni tőlem…(mondja Bill nevetve)
- Nem is akarok tőled megszabadulni!
- Akkor jó!(és megcsókol)
Aztán elindultunk Magdeburgba, Billékhez. Amikor megérkeztünk Tom nagyon meglepődött, hogy Bill velem érkezett meg.
- Hé! Ti egész végig együtt voltatok? (kérdezi vigyorogva)
- Le lehet rólunk szállni Tom…semmi olyan nem történt, mint amit te szoktál csinálni, ha kimaradsz éjszaka. (Bill)
- Jól van na tudom…ismerlek már! (Tom)
Aztán megérkezett Simone is, Bill bemutatott neki, és miközben Tom Billt faggatta én jól elbeszélgettem Simonne-nal.
